Félünk - mitől, miért, meddig?

Sághy Enikő tisztán-látó írását évekkel ezelőtt mentettem le.
Valahogy kapcsolatot érzek a Unique szám szövegével :)
Íme az írás a lélek alkímiájáról:

Magunkra látni és magunkban hibát találni,
magunkkal szembesülni,
mert félünk önmagunk előtt megszégyenülni.
Másokra mutatva, s a másikban kutatva élünk.
Önmagunk elől menekülünk, addig is egónknak időt nyerünk,
aki hatalmát így éli ki felettünk,
és nem engedi, hogy lélekben szabadon élhessünk.
Az örökkévalósághoz képest, - ami a lélek, - egónk kap röpke 70-80 évet,
ezen idő alatt követeli az uralmat, hogy kiélhesse bennünk a hatalmat.
Ha rezgésszintünket emeljük, saját árnyékunkat átlépjük,
látjuk, hogy a hibák - álarcok, álruhák, rögzülések, begyakorlott viselkedésminták, 

- csak ránk rakódott szerepek,
amik szép lassan váltak eggyé velünk, s önálló életet élnek bennünk.
Az élethelyzeteknek már régen vége,
de a szerepruhákat magunkon feledve hordjuk múltunknak nehéz súlyát,
egy-egy árnyék-énünk  tulajdonságát.
Emelkedett rezgésszinten önmagunkkal szembesülten
ismerjük fel a hibák kioldásának módját:
megnyitjuk lelkünk magját, ősvalóját,
ahol hordozzuk mindenek tudását, az öröm forrását,
és ahonnan árad az a végtelen fény-erő,
ami mindent megbocsátó és feltétel nélkül szerető.
E fény az, mely hibáinkat kioldja, a tapasztalatokat bölcsességgé alakítja,
szerethetőségünk hitére, azaz valóságunkra visszaírja.
Ez a lélek alkímiája.
A felszabaduló új erő: az új személyiség, az új jövő!