Ma reggel találkoztam ezzel a videóval és elgondolkodtatott, eszmefuttatásra késztetett.
Annál is inkább, mert az idei Pál Feri előadások témája is a sémák körül forgott. A videó kapcsán felmerültek bennem kérdések:
Vajon, ha nem erőltetem magam és teszek újabb és újabb lépéseket, amikor alig vitt a lában, tudnék-e újra járni?
Vajon, ha nem csak az épp aktuális problémákra koncentráltam volna, mertem volna újra dolgozni?
Ha nem ülök fel a biciklimre a "leeshetek, egyensúlyom veszthetem...stb" gondolatoktól félve, most kerékpároznék-e?
Megfőztem volna-e a zöldbabpörköltet, amikor nem tudtam marokra fogni és a régi módon összeaprítani a zöldbabot? ( egyenként vágtam össze az egészet, vágódeszkán, mert MEG AKARTAM CSINÁLNI )
Ez beállítottság kérdése lenne? Kötve hiszem. Addigra már sok mindenen túl voltam, megkaptam útravalóul a saját mantrámat és cselekedtem. Betegtársak szokták mondani: te szerencsés vagy, mert a javuló - rosszabbodó formát kaptad, de vajon csak ezen múlik? Nem hiszem - biztos vagyok benne, hogy a történetben magam is benne vagyok - a döntéseimmel, a félelmeimmel, a cselekedetekkel.
Nézd meg a videót és mondd el a véleményedet, ha érdemesnek tartasz rá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése